A csincsilla bizalmatlan rágcsáló, csak biztos forrásból rágcsál ő. Ha nem akarjuk eljátszani jóindulatát, ne ragadjuk meg a bundáját!

A csincsill-alapok Talán hetekbe is beletelhet, míg a csincsilla bizalmába fogadja újdonsült gazdiját és hagyja magát megfogni, felemelni. Ne siettessük, hagyjuk, hadd szokja meg az új helyet, környezetet, embereket. Közeledjünk felé lassú mozdulatokkal és lehetőleg a napnak mindig ugyanazon időszakában (de soha ne keltsük fel, ha alszik, csak akkor próbálkozzunk, ha amúgy is ébren van). Mindig bánjunk vele gyengéden, és még csak véletlenül se üssük meg, vagy fogjuk meg durvábban, mert a csincsilla - akár csak az elefánt - nem felejt. Tehát ha csak egyszer is eljár a kezünk, akkor aztán várhatjuk, hogy kedvencünk a bizalmába fogadjon... Az első érintés A megérkezés utáni első napok nagy megpróbáltatást jelentenek a kisállat számára. Minden új, a lakás, az emberek, a szagok. Ilyenkor több időt tölt a vackában és aluszékonyabb is. Amikor viszont felébred (mivel éjszakai állat, ez inkább csak estefelé fordul elő), közeledjünk felé lassan és mindig szemből. Ha kezünkben kedvenc eledele van (például szárított zöldség vagy mazsola), akkor nem fog megijedni. Jobb, ha eleinte nem is érintjük meg: az a fontos, hogy megszokja a hangunkat, szagunkat. Folyamatosan beszéljünk hozzá... Amikor már bizalmába fogad, nem fog elmenekülni az érintés elől sem. Egyébként sem ajánlatos nagyon fogdosni az állatot, mert szőrét eldobhatja. Ez a reakció a természetben életmentő, így szabadul ki a ragadozók karmai közül. Úgy is barátkozhatunk vele, ha a ketrece elé húzunk egy széket, és csendben azon ücsörgünk. Ha odajön, és érdeklődve figyeli, hogy mit csinálunk, akkor már nyert ügyünk van. Ilyenkor megjutalmazhatjuk egy kis csincsillatáppal, vagy egy szem mazsolával (naponta csak egy-két szem adható, a magas cukortartalma miatt). Minden este ugyan abban az órában "szemezzünk"  vele, így egy idő után már várni is fogja az esti közös időtöltést. Komfortérzetét növelhetjük, ha a ketrecét a lakás nyugodt, viszonylag hűvös pontján helyezzük el. Mivel eredeti élőhelye az Andok hegység, nem szívleli a hőséget. Akkor érzi jól magát, ha a levegő hőmérséklete 10-20 fok közötti. A csincsillabiztos lakás Egy hét elteltével már érdeklődik a külvilág - jelen esetben a szoba többi része - iránt. Ha úgy látjuk, hogy kijönne, nyissuk ki a ketrec ajtaját és tartsuk oda a kezünket, hogy rámászhasson. De legyünk óvatosak, mert szeret ugrálni. Először megszaglássza a kezünket, majd kissé hátratolat. Ezt párszor elismétli, mielőtt átlép a tenyerünkbe. Amint megtette az első lépést, jutalmazzuk meg, ezzel is erősítjük bizalmát (és kedvét a kijövetelhez). Mielőtt azonban letennénk a padlóra, bizonyosodjunk meg arról, hogy minden csincsillabiztos a szobában. A legjobb, ha elkerítünk neki egy kis helyet, ahol rohangálhat és homokfürdőzhet kedvére. Ha eljött a lefekvés ideje, csaljuk vissza valami finomsággal a helyére. Ha fel szeretnénk emelni, akkor azt óvatosan tegyük. Egyik kezünkkel a hátát támasszuk meg, másikkal alulról fogjuk, és gyengéden öleljük magunkhoz. Ha mégis elfutna, akkor ne próbáljuk elkapni, ne is üldözzük, várjuk meg amíg lenyugszik. Tegyünk a tenyerünkbe jutalomfalatot, majd várjuk meg, amíg magától felmászik rá. Ekkor már visszatehetjük a ketrecébe.