Sziámi macskák történelme

Sziámi és Orientál rövid szőrű A sziámi és az orientál-rövid szőrű macska eredete azonos. Minden valószínűség szerint Peter Simon Pallas német természettudós és kutató pillantotta meg elsőként a sziámit 1794-es Kaszpi-tengeri expedíciója során. Akár találkoztak már európaiak korábban is ezzel a fajtával, akár nem, az első leírás mindenestre Pallas tollából származik. " A macska füle, mancsa és farka szinte teljesen fekete" -írja a német természettudós. " Testének egyéb részei világos gesztenyebarnák. Termete közepes, lába az átlagmacskáénál karcsúbb, feje az orr irányában hosszúkásan formált."  A keleti templomok királyi macskáiról hamarosan legendák keltek szárnyra. 1880-ban megérkezett Angliába az első néhány példány. Pho és Mia, két sziámi macska például a fél világot körbeutazva érkezett meg Mr. Owen Gould kíséretében. Az ö kölykeik 1885-ben már be is mutatkoztak a Crystal Palace macskakiállításán. A feltűnő, szokatlan színezetű macskák iránt azonnal heves érdeklődés támadt, bár a vélemények eleinte megoszlottak róluk. Voltak, akik "kísértetmacskának" vagy éppen "nyestpofájúnak" bélyegezték őket. A mai sziámiakhoz képest ezeknek az első egyedeknek még kerekebb volt a fejformája, kompaktabb a testfelépítése. A 60-as évek szelektív tenyésztése azonban megváltoztatta a sziámiak alakját. A mai sziámi elegáns, karcsú macska, afféle "manökenalkat" társai között. A szuperlatívuszok macskája: lenyűgöző intelligencia, túlcsorduló temperamentum, felülmúlhatatlan önfejűség, végül csodálatra méltó képesség akaratának érvényesítésére. Bőbeszédűsége közmondásos. Mindig, minden helyzetben hallatja rekedtes, kellemetlen hangját.  Figyelmes, tanulékony, kiváló magas- és távolugró (érkezése után ajánlatos ennek figyelembe vételével átrendezni a lakást!) Odaadó érzelmes barát. Ha egyedüli macskaként tartják, valósággal alattvalóivá változtatja az egész családot. Különösen elbűvölő kis személyisége az egész környezetének központjává lép elő. Odaadóan ragaszkodik gazdáihoz, mindenhová el akarja kísérni őket, mindig tudni, látni akarja mivel foglalkoznak éppen. A sziámi szereti a társaságot, értékeli más macskák jelenlétét, s sértésnek érzi ha órákra magára hagyják a lakásban. Az orientál rövidszőrűhöz hasonlóan korán érő faja. A nőstények 8-9, a kandúrok már 7 hónapos korukra nemileg éretté válnak. A nőstények viszonylag rövid időközökkel hangosan, követelőzve kutatnak lehetséges szerelmek után. A sziámiak részben albínók. Csak un. hideg testtájaik, a jegyek színeződnek ki teljes kb. 1 év alatt. A tulajdonképpeni szőrzetszín azonban világos. A standard meg is kívánja a minél világosabb árnyalatot, összhangban a mindenkori jegy-színezettel. A bunda színe a 3. életév betöltéséig még sötétedik, néhány éven át változatlan marad, majd az öregkor beköszönésével ismét megváltozik. A szabadban sok időt eltöltő sziámiak mindig sötétebbek mint a fűtött 22-24 fokos szobában tartottak. Sötét folt a hason, illetve jól elkülönülő foltok az oldalakon hibának számítanak. Fehér lábujjak a macska versenyből való kizárását eredményezik. Egy "igazi" sziámi macska farkában nem látszik egyetlen csomó sem. Fontos a kiegyensúlyozott friss húsban gazdag táplálás, amely elősegíti, hogy a macska alakja karcsú, bundája szép világos maradjon. A sziámi és az orientál-rövidszőrű macskák kifejezetten kedvelik a napi szépségápolást. Ehhez a puha szálú kefét és sűrű fésűt használjunk, majd kézzel folytassuk a szőrápolást. Simogatásszerű mozdulatokkal - a macskák legnagyobb élvezetére - könnyen eltávolíthatjuk az élettelen szálakat. A napi kozmetika befejezése után a macska bundája szaténként fénylik. Spray nem használatos, színező-spray alkalmazása a foltok elhalványítására pedig egyenesen tilos, az eredmény katasztrofális lehet.

A Sziámi és a keleti (Oriental) rövid szőrű macskákra irányadó közös standard Az ideális típus karcsú, elegáns, ruganyos testű, meglepően izmos macska. Közepes nagyságú, feje ék alakú, az ék az orrnál kezdődik, majd oldalra terjed ki egyenes vonalban a fül felé. A szakállszőr területe nem hangsúlyozott. A fül nagy, hegyes, tövénél széles. A koponya oldalról nézve enyhén konvex. A pofácska finoman formált, az áll és az állkapocs jól fejlett. A sziámi és az orientál-rövidszőrű macskáknál gyakran előfordul a hibás, túl lapos áll és a hibás fogállás. Mindkettő a minél keskenyebb finomabb hegyesebb pofácskát megcélzó szelektív tenyésztés kellemetlen következménye. A mandula formájú, enyhén ferde szem kihangsúlyozza az állatok ellenállhatatlan keleti báját. A test hosszú, karcsú és szilárd kell legyen, a váll nem lehet a csípőnél erősebb. A nyak és a láb hosszú és karcsú, a mancs kicsi, alakja ovális. A hosszú ostor farok hegyben végződik. A rövid szőr nagyon finom, fénylő, szorosan a testhez simuló. Minden sziámi- változatra jellemző, hogy a jegyek (a maszk, a fülek, a lábak, a mancsok és a farok, azaz a testvégek) lehetőleg egységes színezetűek legyenek. A maszk az egész arcot betakarja, még a fülekig húzódó bajuszágyat is. A koponyatető világos marad. A testszín minél világosabb, annál előnyösebb, árnyékolása nem túl intenzív. Idősebb macskáknál a sötét szín is megengedett. Hormonkezelések, tüzelési és szoptatási időszakok után fehér szálak tűnnek fel a maszkban és a jegyekben. A macskákat eltűnéséig ne vigyük kiállításra. A szem minden sziáminál egységesen csodálatos, csillogó mélykék. Egyes példányoknál előfordul, hogy izgatott lelkiállapotban kancsítanak. Ez ugyan tűnhet esetenként kedves jelenségnek, de hivatalosan nem megengedett. A kancsal macskákat a tenyésztésből ki kell vonni.

1. Fókajegyű sziámi A jegyek mély, sötét fókabarnák (feketésbarnák).   A test színe bézs, a háton meleg, barnás árnyalattá sötétedik. Az orrtükör és a talppárnák fókaszínűek.

2. Kékjegyű Az első kékjegyű sziámikat is Sziámból ( ma Thaiföld) hozták. 1894-ben például egy szép kékjegyű nőstényt vettek fel a Siamese Cat Club (Sziámi Macska Klub) nyilvántartásába. Kiállításon a kékjegyű 1896-ban a Londoni Holland House-ban mutatkozott be. 1926-ban további 16 kék sziámi érkezett az őshazából, ezeket kivétel nélkül bejegyezték az angol törzskönyvbe. Feltételezhető, hogy a kékjegyű sziámi szoros rokonságban áll az ezüstkék korat macskával. A jegyek kékesszürkék, előnyös a hideg tónus. A test színe gleccserfehér, a háton és az oldalakon könnyed jégkék színezés megengedett. Az orrtükör és a talppárnák kékesszürkék. A hideg árnyalatot nem mindig sikerül elérni, mivel a kékjegyű sziámiak túl gyakran párosodnak fókajegyű egyedekkel.

3. Csokoládéjegyű A korai sziámiak, a bangkoki palota macskái közül  sokan hordtak magukban rejtett csokoládé-színörökséget. A csokoládé változat 1890-ben már Angliában is ismert volt, bár évtizedeken át színhiányos, fakó fókajegyűnek tartották. 1950-ben sikerült először bebizonyítani, hogy más génről van szó, s csak ezután kerülhetett sor a csokoládé külön változatként való hivatalos elismerésére. A jegyek tejcsokoládé színűek, a test többi része finom elefántcsont árnyalatú. Az orrtükör tejcsokoládé színű, a talppárnák színe a fahéj- és a csokoládé szín közötti palettán foglal helyet. Igazán jól színezett maszkot mutató csokoládé-sziámi kevés létezik. Az áll és a bajusztö környéke gyakran marad túl világos árnyalatú. Különösen csúnyának számit az un. szemüveg, azaz világos gyűrű a szem körül. A maszkos fajták bármelyikénél előfordulhat egyébként ez a hiba.

4. Lilajegyű A lila a csokoládészín finomabb változata, ugyanúgy, mintahogyan a kék is a fókabarnára vezethető vissza. Ez alakult ki utolsóként a sziámi 4, minden más fajtával való keresztezés nélkül létrejött színváltozata közül. Az első regisztrált lila, amelyet nem zárt ki a versenyből - félresikerült kéknek minősítve, Mrs. Margraves angliai tenyészetében született 1955-ben. A jegyek a lila sziáminál gleccserszürkék, halvány rózsaszin fénnyel. A testszin törtfehér, -un. manólia színű- . Az orrtükör és a talppárnák levendula színűek. Leírhatatlan, fantáziadús színeivel a lilajegyű sziámi törékenynek, szinte már éteri jelenségnek tűnik. De ha a karunkba vesszük, rögtön megérezzük,  hogy a csalóka felszín alatt szilárd, izmos, jó felépítésű test rejlik.

5. Red-Point (vörösjegyű) Századunk negyvenes éveiben kezdődtek az első kísérletek a vörösjegyű sziámi kitenyésztésére. Az eredményhez vezető út tévedések, zsákutcák soraként jellemezhető. A nagy kaland egy sziámi nőstény és egy vörös csíkos hosszú szőrű kandúr, majd egy teknöctarka-shell félsziámi nőstény és egy fókajegyű kandúr keresztezésével kezdődött. Az első utódnemzedék tagjait felmenőikkel és egymással is keresztezték, amely egyáltalán nem vált a következő nemzedék javára. A sziámi elegáns megjelenését csak úgy sikerült megtartani, hogy újra és újra kiváló fókajegyűeket hoztak be a vérvonalba. A vörös szín nemhez kötött. Meghatározó génje ugyanis az X-kromoszómához kötött, s tudjuk, minden nőstény XX kromoszómával rendelkezik, míg a hímnemé az XY kromoszóma. A petesejt megtermékenyülésekor vagy X vagy Y kromoszómával találkozik. Vörös kandúr és fókaszín nőstény keresztezése esetén tehát  a hímnemű utódok fókajegyűek lesznek, a nőstények viszont mindkét oldalról az X kromoszómát, tehát a vörösség génjét is örökölték. Az álon nőstényei ennek következtében teknőctarkák (vörös és fókaszín keveréke) lesznek. A háromszínű bunda kizárólag náluk fordul elő, a kandúroknál nem. A vörös sziámiak szinte törékenyek, nőstényeik kifejezetten éteri jelenségnek tűnnek. Testük olyan karcsú és finoman formált, mint a porcelánfiguráké. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: hogyan tudnak ezek a finom kis teremtmények kölyköket kihordani és világra hozni? A vörös sziámi jegyei meleg narancsszínűek, testszíne törtfehér, leheletnyi krémmel árnyalt. Az orrtükör és a mancspárnák rózsaszínűek. A jegyekben csíkok nem fordulhatnak elő, de jól láthatóan ki kell emelkedniük  az alapszínből.

6. Krémjegyű A krémjegyű (Creme-Point) macska halvány árnyalatú, finom színű bundájával a legkésőbb elismert színváltozatokhoz tartozik. Gyakran csak kicsi orra színezett. A krémszín egyébként örökléstanilag a vörösre vezethető vissza. A jegyek pasztell krémszínűek, a test többi része krémfehér. Az orrtükör és a talppárnák rózsaszínűek. Az alacsony szintű pigmentáció a magyarázat arra a jelenségre, hogy ezek a típusok jegyeikben gyakran erőteljes, vöröses színezetű csíkokat viselnek. A standard nem tűr pigmentációt az orron, az ajkakon, a szemhéjon, a fülön és a talppárnákon.

7. Teknőctarka (Tortie-Point) A teknőcjegyek kizárólag nőstényeknél fordulnak elő, amelyek éppen színezetük folytán rendkívül értékes tenyészállatok. Laikusok ezzel szemben gyakran  nemtetszésüket nyilvánítják a különös arcocska láttán. A tenyésztők ugyanakkor rendkívül kedves, simulékony típusnak írják le. A teknőctarka sziáminak 4 változata elismert: Fókajegyű-teknőctarka  (Seal-Tortie-Point )     A színezet fóka és vörös (a vörös különböző árnyalataiban), jól látható foltokban különül el. Vörös láng az arcon előnyösként értékelendő. A test többi része bézs, a háton mutatkozhat melegebb, sötétebb árnyalat is. Az orrtükör és a talppárnák fókaszínűek, rózsaszínek vagy a két színben foltosak. Kék-teknőctarka (Blue-Tortie-Point) A jegyek színe jól elosztott hideg kék és krém, amely egészen halvány árnyalatú is lehet. Kívánatos krémszínű láng az arcon. A test színe gleccserfehér, a háton világos kékesszürkévé sötétedhet. Az orrtükör és a talppárnák kékesszürkék, rózsaszínűek vagy kékesszürke-rózsaszín foltosak. Csokoládé-Teknőctarka (Chokolate-Tortie-Point) A jegyek színe csokoládé és meleg (hot) krém foltos. A foltok jól kirajzolódnak. A testszín nem túl sárgás, elefántcsont. Az orrtükör tejcsokoládé színű, rózsaszín vagy a két színnel foltos. A talppárnák színe a fahéj- és a csokoládéárnyalat közé sorolható, de lehet rózsaszin vagy csokoládébarna-rózsaszín foltos is. Lila-teknőctarka (Lilac-Tortie-Point) A jegyek lila és krémszín foltok, a test alapszíne törtfehér (un. magnóliaszín). Az orrtükör és a talppárnák levendulaszínűek, rózsaszínűek vagy levendula-világos krémszín foltosak.

8. Teknőctarja-cirmosjegyű Színes sorozat! Balról jobbra: Fóka-teknőc-cirmosjegyű, fóka-teknőctarka, teknőctarka-orientál-rövidszőrű, teknőc-cirmos- oriental,  teknőctarka-orientál-rövid szőrű kis-sziámi.  Az előbb ismertetett négy teknőctarka-változatot cirmosmintázattal is elfogadja standard. A teknőctarka -cirmosok változatai tehát a következőek: Fóka-teknőc-cirmosjegyő (Seal- Tortie- Tabby- Point) Kék-teknőc-cirmosjegyű  (Blue- Tortie- Tabby- Point) Csokoládé-teknőc-cirmosjegyű  (Chocolate Tortie- Tabby- Point) Lila-teknőc-cirmosjegyű  (Lilac- Tortie- Tabby- Point) Mindegyik változat közös jellemzője, hogy a fülek, az orrtükör és a talppárnák is foltosak. A farok egyenletesen gyűrűzött, foltok rajta megengedettek. A cirmosmintázaton elszórtan láthatóak a vörös és a krémszín foltok, ezeknek egyébként árnyékolt változatai is megengedettek. Másodlagos értékelési szempont a foltoknak a jegyek közötti megoszlása. Az állat összképében a cirmosmintázat a meghatározó, a szép példányokat első pillantásra egyértelműen a cirmosok közé sorolhatjuk.

9. Cirmosjegyű (Tabby-Point) Az első Cirmosjegyű sziámiról már 1902-böl írásos emlék maradt fenn: E. Simpson írt erről a változatról "Macskák könyve" (The Book of the Cat) című művében. A cirmosjegyűek a legfőbb bizonyítékai, hogy a tüzelés időszakában a legkirályibb sziámi nőstények is egyszerűen bezárhatatlanok, s hajlandók még falusi cirmos Rómeókkal is frigyre lépni. Nem véletlenül kapta az első bejegyzett Cirmosjegyű fedezőkandúr a "Faux Pas" (Nem Bün) nevet. Az attraktív kis hiúzpofácskák aztán a hatvanas évek közepére kiemelkedő népszerűségre tettek szert  (az Egyesült Államokban "Lynx-Point" néven ismerik ezt a típust. Az előkelő vérvonalba bekerült egyszerű házimacska vérnek hála, a Cirmosjegyű sziámiak erős, jó testfelépítésűek, e tekintetben gyakran megelőzik a klasszikus, mindenekelőtt a halvány színárnyalatú sziámikat. Csíkjaik jól kivehetők, homlokukon minden cirmos közös M-mimikája látszik, bajusztövük markáns. A jellegzetes cirmos mintázat a kölyköknél viszonylag későn alakul ki, eleinte csak bajusztövük feltűnő színezetéről ismerhetők fel. A Cirmosjegyű Sziámiaknak nemcsak látványa, de természete is kellemes. Barátságosak, elbűvölően viselkednek. Minden Cirmosjegyű változatnál megkövetelt a világos, árnyékoltság nélküli testszín. A maszk tisztán húzódó csíkokat mutat, különösen a szem és az orr körül. A hangsúlyos bajuszpárnán is csíkok vonulnak át. A farok egyenletesen gyűrűzött, csak a hegye egyszínű. A fül csíkozás nélküli, hátoldalán un. hüvelyklenyomat (vadfolt) látszik. A láb ugyancsak erőteljesen csíkozott. A hátsó talpak az izületig sötét egyszínű sötétek. A szem tiszta, csillogó kék, a mélyebb árnyalat előnyösebben értékelendő. Fóka-cirmosjegyű (Seal-Tabby-Point) A jegyek csíkozása fókaszínű (feketésbarna). A testszín bézs, a háton valamivel sötétebb árnyalatú. Az orrtükör és a talppárnák fókaszínűek. Kék-cirmosjegyű (Blue-Tabby-Point) A jegyek csíkjai hideg kékesszürkék, maguk a jegyek valamivel világosabbak. A test többi része gleccserfehér. Felnőtt állatoknál megengedett a hát világos, kékesszürke árnyalata. Az orrtükör és a talppárnák kékesszürkék. Csokoládé-cirmosjegyű (Chocolate-Tabby-Point) A jegyek és a csíkok két csokoládéárnyalatban fordulnak elő(un. tejcsokoládé, ill. csokoládészín). A test többi része elefántcsont. Az orrtükör tejcsokoládé-színű, a talppárnák színe fahéjárnyalat és a csokoládészín közötti skálán helyezkedik el. Lila-cirmosjegyű (Lilac-Tabby-Point) A jegyek lila (levendulaszín) csíkosak. A test alapszíne törtfehér (un. magnóliaszín). Az orrtükör és a talppárnák levendulaszínűek.

Keleti (Oriental) rövid szőrű Megjelenésében, természetében, vérmérsékletében a keleti rövidszőrű macska megegyezik a sziámival. Tenyésztésének kezdetekor a sziámi továbbfejlesztése volt a cél: a jellegzetes sziámi-jegyek színét akarták az egész testre egyenletesen kiterjeszteni. Az új fajta kialakítása felé tett első lépés a sziámi és a karcsú, egyszínű rövid szőrű macska keresztezése volt. A keleti rövidszőrű macska kitenyésztési folyamata nem vett igénybe hosszú időt, hamarosan megmutatkoztak az első eredmények.  Az új macskát sikerült teljesen az ideális macskaképhez igazítani. A keleti (Oriental) rövid szőrű macska és a sziámi alapstandard-leírása megegyezik

1. Barna (Havanna) A szép gesztenyebarna macskát  ("színe mint a havanna-szivar") 1958-ban a keleti (oriental) rövid szőrű macska első változataként, akkor még önálló fajtának minősítve ismerték el. "Chestnutbrown  Foreign Shorthair" névre keresztelték. Tenyésztésének kiindulópontja a csokoládéjegyű sziámi volt. Az első leírás egy egyszínű barna macskáról (Self-Brown) 1894-böl származik. A macskatenyésztés egyik lelkes úttörője, Mrs. French behozott ugyanis Angliába egy csokoládéjegyű sziámit (Granny Grumps volt a neve). Granny Grumps egyik kölyke volt a szép kandúr Master Timkey Brown. A kandúrt a következő lépésben anyjával keresztezték, a frigyükből született alom pedig fényes, gesztenyeszín bundájú, zöld szemű kölykökből állt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a barna szín abban az időben a macskavilágban rendhagyónak számított. Ilyen különlegességként ünnepelték az Adastra névre hallgató Angliába behozott barna nőstényt is, amely azután a mai csokoládéjegyű sziámi-állomány tekintélyes részének ősanyja lett. Egy másik korai havanna macska létezéséről is tudunk 1923-ból. Akkor a lipcsei Frau Koch birtokában volt egy egyszínű csokoládé kandúr. A fennmaradt leírások többször is "svájci hegyi macska" néven említik. Amennyiben valóban Svájcból hozták a híres fedezőkandúrt, könnyen lehet, hogy esetében a bunda barnásra színeződését nem örökléstani, hanem a klímával kapcsolatos tényezők okozták. 1951-ben Ullmann bárónő kezdte el az egyszínű csokoládé macskák tervszerű tenyésztését. Kiinduló párosa egy csokoládéjegyű kandúrból és egy karcsú, fekete rövid szőrű nőstényből állt. Ugyanilyen tenyésztési séma szerint keresztezték a sziámikat és az orosz kék macskákat is. Az első havannakölyök  mégsem a tudatos tenyésztési kísérletek eredménye volt. Véletlenül bukkant fel egy colorpoint-perzsát kifejleszteni kívánó tenyészetben. A fekete rövid szőrű nőstény, Susannah (anyja fókajegyű sziámi, apja fekete perzsamacska volt) a fókajegyű kandúrral, Tombee-val való keresztezésének gyümölcse volt az 1952. október 24-én világra jött első egyszínű csokoládé kölyök, Elmtower Broce Idol. A havanna macska lenyűgöző jelenség. Elegáns, de mégis jó felépítésű, izmos típus. Játszó havannák megfigyelése valóságos esztétikai élmény. A havannák, mint sziámi unokatestvéreik is, született szórakoztatók. Imádnak a középpontban állni és csodáltatni magukat. Kedvelik a napfényt, jó ha nagy szabad területen, kertben mozoghatnak. Forró nyarakon az erős napsütés hatására bundájuk kifakul, mégsem szabad megtiltani nekik a napon való játékot. Egészségi állapotuknak kifejezetten jót tesz a nap, s az igazi macskabarátok elöbbrevalónak tartják kedvencük egészségét az állandó kiállítási minőségnél. A tél beköszöntével a bunda úgyis visszanyeri telt, csillogó színét. A szőrzet ápolása egyszerű. Pamutruhával óvatosan, finoman dörzsöljük végig az egész testet (különösen fiatal állatoknál és vemhes nőstényeknél kell rendkívül gyengéden eljárni). A felnőtt kandúrok értékelik az erősebb dörzsölést is. A havanna nőstények kitűnő anyák, gyermekeik pedig korán érők. Előfordulhat, hogy már a harmadik napon kinyílik a kölykök szeme. Jobban befogadják a tejet és a tejterméket mint a sziámiak, amelyeknek esetenként gondot okoz a tejfehérjék feldolgozása. A havannák bundája finom, rövid, csillogó. A meleg gesztenyebarna szín minden árnyalata elfogadott, ha nem túlságosan sötét és felnőttkorban nem vehető észre benne árnyékoltság vagy csíkozás. Szemük világító egreszöld, az orrtükör barna, a talppárnák pedig fahéj színűek.

2. Fekete (Ebony) A fekete keleti macska, az ebony megejtően szép jelenség. Különböző országokban már évtizedek óta tenyésztik, mindenütt más néven. Az angol nyelvű világ nagy részén "Black Foreign Shorthair" "Self-Seal-Siamese" és "Oriental vagy Self-Black" néven ismerik, Ausztráliában viszont "Suzuki Black Foreign Shorthair" a neve. Hollandiában "Oosters Type Zwart" megjelöléssel illetik. Az ebony macskák egyszínű feketeségük mellett magukban hordhatják a  foltosság rejtett génjeit is, ezért  az ebony-alomban  tarka kölykök is felbukkanhatnak. Megfelelő keresztezés esetén  a kölykök között  a fókajegyű sziámi mellett a halványabb kékjegyű, csokoládéjegyű és lilajegyű változat is előfordulhat, ugyanígy  kék, havanna és levendulaszín keleti rövid szőrű kölykök megjelenésére is számítani lehet. Az ebony közösségkedvelő, aktív, simulékony és gyengéd természetű macska. Enyhén ferde vágású szeme intenzív zöldben világit. Orrtükre fekete, talppárnái feketék vagy fókaszínűek. Az ébenfekete bunda csillogóvá varázsolásához nem szükséges különleges felszerelés, csillám-spray vagy más segédeszköz. A halott szőrszálakat gondosan ki kell kefélni, majd a bundát pamut vagy bőrruhával fényesítjük. A kozmetika azonban nem elsődleges feltétele a szép bunda megőrzésének. Fontosabb a helyes, kiegyensúlyozott táplálás és a sok mozgás. Ez a tanács egyébként a többi keleti macska ápolására is vonatkozik.

3. Kék Az egyszínű kék rövidszőrű macskák skálája zavarbaejtően széles. Ide tartozik a chartreuse, a brit kék macska, a kék európai rövidszőrű, az orosz kék, a kék burma, valamint a korat macska is. Hetedikként a névsorba kívánkozik a kék keleti (oriental) rövid szőrű macska. Tenyésztésében különös súlyt helyeznek a karcsú, ruganyos testfelépítésre, a sima, szép mozgásra. Szőrének színe világoskék- középkék-, s az egész bunda ezüstösen csillog. Kék macska helyett találóbb lenne ezüstlék macska névvel illetni. Orrtükre és talppárnái palaszürkék. Keletiesen vágott szeme a lehető legragyogóbb zöld. A kék keleti rövidszőrű kifejezetten élénk jószág, gazdájával szoros, gyengéd kapcsolatra vágyik. A nőstények hajlanak a makacsságra, szertelenségre.

4. Lila-levendula színű A lila-keleti macskák már az ötvenes évek eleje óta ismertek, de tudatos továbbtenyésztésük csak a hatvanas-hetvenes években kezdődött. A különleges szín kezdetben sokaknak nem tetszett, egyenesen a korai havanna-tenyésztés "selejtjének" tartották. Bár a megfogalmazás durva, a szín valóban így alakult ki. A kék és a barna szín mindkét szülő öröklési faktorai között jelen kell legyen. A finom levendula-árnyalat fenntartása érdekében a levendulaszín példányokat többször is lila sziámikkal keresztezték. A szőrzet színét leírni nagyon nehéz: Leheletnyi rózsaszínnel kevert finom világosszürke (lila). A fiatal állatok bundájában gyakran fordulnak elő szellemcsíkok. Az orrtükör és a talppárnák levendulaszínűek, a szem almazöld kellene legyen, de a legtöbb állatnál még nem tökéletes árnyalatú. A lila keleti rövid szőrű nem más, mint maga a "szuper-sziámi". Természete gyengéd, kedves, de hajlamos a szangvinikus megnyilvánulásokra, s kiválóan ért hozzá, hogy érvényesítse saját akaratát.

5. Foreign White A Foreign White maga a fehérbe öltöztetett sziámi. Jegyeit recesszív (rejtett) gének hordozzák, ezért nem bukkannak elő. A domináns fehér szín teljesen elrejti őket. Kezdetben a tenyésztés célja karcsú, kék szemű, fehér macskatípus kialakítása volt, amely a hasonló, eddig kitenyésztett macskákkal szemben nem hajlamos a süketségre vagy nagyothallásra.  A sziámit és a vele rokon maszkos fajták  tagjait kivéve ugyanis  a kék szemet meghatározó  gén  érvényesülése az állat  süketségével  jár  együtt.  1965-ben  nyolc  addig külön munkálkodó angol tenyésztő közös programot dolgozott ki. Az első Foreign White-nemzedéknél még nehéz volt a süketséget és a nem megfelelő szemszint kiküszöbölni, de a hetvenes évek elejére a próbálkozásokat siker koronázta: létrejött az új szépséges macska. A Foreign White  élénk, intelligens macska, más sziámiak számára ideális partner. Bundája tiszta fehér, a legkisebb sárgás árnyalat nélkül. Csillogó mélykék szeme különösen mély benyomást tesz szemlélőire.

6. Vörös A vörösjegyű sziámi népszerűségének növekedésével felébredt az igény új, egyszínű vörös macska kitenyésztésére. A vörösjegyű sziámiból és az ebony, illetve havanna macskából már sikerült létrehozni a keleti teknőctarkát, amely magában hordta a vörös gént is. A keleti teknőctarkát most ismét egy vörösjegyű sziámival párosították, s már el is könyvelhették a sikert: az alomban ott feküdt egy tiszta vörös kölyök is. Ennek a rendkívül szép, elegáns macskának meleg vörös a bundája, esetenként előfordulhat még benne halvány barack-szín árnyékoltság. Az orrtükör és a talppárnák rózsaszínűek, a szemszín még nem egységes, a zöld különböző árnyalatait vonultatja fel.

7. Krém A bunda halvány, tiszta színe miatt a macska szinte légies tüneménynek látszik. Testfelépítése és fizikai jellemzői azonban nem maradnak el az egyszínű vörös vagy az ebony macskáétól. A szőrzet színe egyenletes halvány krémárnyalatú, lehetőleg minden sötétebb (hot) krémszíntől mentes. Az orrtükör és a talppárnák rózsaszínűek. Az orron felbukkanó pigmentfoltok és a kék bajuszszálak nemkívánatosak.

8. Teknőcszínű (Tortie) Balról jobbra: Keleti rövidszőrű kölykök teknőcszínben, valamint egy teknőc-cirmos sziámi kismacska. A keleti kölykök szenvedélyesen rajonganak a vadászjátékért.  A sziáminál elismert négy teknőc-színváltozat itt is irányadó: Fekete-teknőc (Black-Tortie) Bundája vörös és fekete színeket mutat. Kék-teknőc (Blue-Tortie) Bundájának színe krém és fehér. Csokoládé teknőc (Chocolate-Tortie) Szőrzete csokoládé- és krém színű. Lila-teknőc (Lilac-Tortie) Lila és világos krémszín bunda. Mind a négy változatnál egymástól jól elkülöníthető kis foltokba rendeződnek a színek, s egyenletesen oszlanak el az egész testfelületen. Előnyösnek számit az arcon látható láng. A keleti teknőctarka változatok értékelésénél a karcsú, elegáns testfelépítés megelőzi a színek egyenletes eloszlásának követelményét.

9. Tigrismintás vagy Pettyes cirmos Ennél a változatnál a brit rövidszőrű macskánál elfogadott minden minta és szín megengedett. Az értékelésnél különös súlyt helyeznek a mintázat kifejlettségére. Egészen rendkívüli változat a pettyes keleti rövidszőrűek között a finom pisztráng-pettyezés. A karcsú, sima szőrű pettyes keleti macskák egyébként nagyon hasonlítanak az Egyesült Államokban tenyésztett ugyancsak hosszúkás testű, karcsú Ocicat fajtához.

10. Sziámi és keleti rövid szőrű macskák egyéb színváltozatai 29x színkód alatt értünk minden, eddig hivatalosan el nem ismert sziámi és keleti rövid szőrű színváltozatot. Ide tartoznak a keletiek közül a kontrasztokban gazdag smoke macskák is. A szálak színes hegye (fekete, kék, vörös vagy krém) elválik az ezüstfehér alapszíntől. A maszk, a fül, a mancs, a láb és a farok mindig erőteljesen színezett.